Prológus - Hogyan kerülök én ide?

 Sziasztok! 
Eljött az első rész, a többi ennél hosszabb és sokkal izgalmasabb lesz, ezt meg ígérhetem!:D Remélem bevezetésnek ez egyenlőre elég, nemsokára jön egy újabb, egész fejezet.:) Na puszi, jó olvasást!:))



  - Mi van Graham valami gond van? - ment oda Will-hez a suli legfélelmetesebb sráca, Simon. Az a tipikus, magas, fekete hajú izompacsirta. Szeretett mindenkit kihozni a sodrából, és mindenkibe bele kötni. Tudniillik nem nagyon tudta mi az az önuralom. Egy szóval, ő volt a suli nagymenője, a kicsik félelme.
- Nem dehogy. - válaszolta a fiú.
- Akkor minek vagy az asztalom közelébe? - kérdezte. (épp ebéd idő volt)
- Bocs, hogy megyek üres asztalt keresni. Nem fogok kerülni, ha egyenesen is mehetek.
- Nem mondtam hogy ide jöhetsz!
- És akkor mi van? - csapta le Will a tálcáját, most már közel volt az arca a másikéhoz.
- Csak akkor lehetsz a menzán, ha én azt mondom! - érezhető volt, hogy a fiúnál mindjárt elszakad a cérna.
- Na te csak ne parancsolgass nekem! - azzal felkapta a tálcáját, és odébb ment. Vagyis csak akart menni.
- Hé, még nem végeztem. - dobta meg Simon egy almával hátulról. Ennyi elég is volt, hogy kirobbanjon a bunyó. Will az a tipusú srác volt, aki nem félt megvédeni magát. Jól is ment neki. Mindig kimondta amit gondolt, az egyenes választ mondta. Kétszer is meg kellett gondolni a kérdéseket. 
  Will egy szempillantás alatt megfogta a jobb kezét, hátracsavarta, majd le a földre. Síri csönd lett az egész ebédlőben.
- De én végeztem! - suttogta Graham. - Ha mégegyszer kötekedsz, nagyobbat kapsz. Csak szólni akartam.
Simon csak nézte, sütött a szeméből a harag, és a felismerés, hogy hoppá, ezt nem kellett volna. Mind ezek mellett valószínűleg fájt is a keze, mivel Will még egyet csavart rajta, mielőtt elengedte volna.
- Ezt még megbánod te kis szarházi! - "fenyegette".

-Mi folyik itt? -lépett be az igazgató nő, Dinnet. A gyerekek csak így hívták.
- Semmi. - válaszolta volna Will, de Simon megelőzte.
- Tanárnő, bántalmazott! - mutatott rá.
- Will Graham, igaz ez? - vonta kérdőre. Olyan ijesztő, mikor ilyet csinál.  A szemüvege mögül, két kancsal szeme szerte szét, a szemöldöke meg föl, egészen a haja tövéig. Még a legbátrabb gyerek is összerezzen ettől a nézéstől. Valószínű kedvük lett volna megkérdezni, hogy Rám tetszik nézni?
- Igen. - sóhajtott egyet.
- Azonnal az irodámba!
Már épp kezdett volna elindulni, mikor Zac előkerült.
- Várjon! Én is benne voltam!
- Ó valóban? Akkor te is gyere!
- Ez baromság, nem is volt itt. - rázta meg a fejét mind két érintett fél.
- Engem nem érdekel, ki került bele, mind a ketten az irodámba, MOST!
  A folyosón sétálva Will késztetést érzett, hogy megkérdezze barátját.
- Te mi a fenét csinálsz?
- Tudom mit fog tenni.
- Na és mit? - vonta föl a szemöldökét.
- El fog küldeni, túlélő táborba. És én veled akarok menni.
- Dehogy fog! Max kirúg az iskolából.
 Zac egy fél nevetés szerű hangot adott ki, mintha felhorkant volna.
 -Na uraim! Leülni!
A fiúk engedelmeskedtek. Kicsit mind ketten tartottak tőle.
- Mit akar ez jelenteni kérem? Mi a bajuk szerencsétlen Simonnal?
- Tanárnő, elnézést, de belém kötött! És még meg is dobott. Én csak megmutattam neki, hogy nem kéne kikezdeni velem.
- Értem. Na és magának mi a szerepe ebben Zac Taylor?
- Én biztattam Will-t, hogy gyerünk, tegye meg. -istenem de idióta gondolta Will. Komolyan azt hiszi be fogja venni? Ez megőrült. És mégis mi a fenéért akar büntetést? Nem normális. Rázta a fejét belül.
- Értem. Na akkor fiatalemberek. A helyzet az, hogy kaptunk lehetőséget a rossz tanulókat elküldeni, túlélő táborba. Még pont két hely van, azt mondom, hogy kötelesek elmenni.
- Mi? Komolyan? Ez a büntetés? - kapta fel a fejét Graham.
- Igen. Miért ilyen nagy baj, hogy el kell nyáron utaznia? - tolta fel a szemüvegét Dinnet.
- Nem dehogy, csak meglepődtem.
 Így történt, hogy A két fiú kapott egy utazást. Will teljesen kiakadt, ez mégis miért, de Zac örült neki.
  -Will kisfiam mi csináltál? - szaladt a fiú elé anyukája, azon nyomban, amint haza ért.
- Semmit anya! Csak akadt egy srác aki kötözködött, és már nem bírtam el viselni, muszáj volt megmutatnom, hogy velem nem beszélhet így! - háborodott föl.
- Ehhez minek kellett az igazgató?
- Ő jött le, és én mondtam hogy nem történt semmi, de Simon ragaszkodott hozzá, hogy "bántalmaztam". - forgatta a szemeit.
- Felhívott.
- Ki? Simon?
- Nem, te lüke! Az igazgató nő!
- Mégis miért? Ja, már el is felejtettem..
- Igen, az út miatt. Most az egyszer örülök, mert jól fog neked jönni ez az utazás. És mint hallom, Zac is veled megy. Ez nagyszerű! -Csapta össze mind a két kezét az anyukája.
- Annyira nem... - Mondta Will két pohár víz között.
  Miután kitárgyalták, mi lesz a következő lépés, végre felmehetett a szobájába. Nem volt sok ideje, mivel már este volt, és másnap reggel indultak is a bizonyos táborba.
Mivel Will még nem volt ilyen helyen, random módon bepakolt minden félét a táskába.

Másnap hajnalban kellett elindulni, reggel 6-kor volt indulás busszal. Will-t egy pillanatra sem izgatta a dolog, elköszönt az anyukájától, felszállt a buszra, leült egy helyre, és aludt tovább. Azt még hallotta, hogy valaki leül mellé. De nem érdekelte. Biztos Zac az. 
Mikor felébredt, hegyek között "száguldoztak".